Sokak szerint Ladányi Andrea estje az utóbbi évek egyik legnagyobb hazai tánceseménye. Ez azzal együtt is igaz, hogy a Divided Time végül felemásra sikeredett.
71 halott. Migránsok, akik embertelen körülmények között végezték az embercsempészek hűtőkamionjában. A hír megrázza a világot. De árnyékot vethet-e egy nagy családi eseményre, két oligarcha frissen megkötött frigyére?
Hodászi Ádám: A muter meg a hesteg
V. Tantermi Színházi Szemle: k2 Színház: anyegin.hu; Hesteg: #énis#engemis; Kollázs Kulturális Egyesület: Muter meg a dzsinek; KOHÓ Műhely: Függvények; Szabad Kurzus Alapítvány: Atya, fiú, ...
Fontos társadalmi missziót szolgálnak a tantermi színházi előadások, melyek bármilyen teremben komplex élményt nyújtanak és olyan kérdéseket tematizálnak, amelyekről minden gyereknek fontos gondolkodni, vitatkozni, játszani. Az énhatárok megőrzése, a mindennapi függőségek, a felnőtté válás nehézségei konzervatív, liberális, balos, jobbos családok számára egyaránt lényeges, húsba vágó lehet.
A Kereki és A nagy hadronütköztető két kortárs, budapesti, egymástól függetlenül létrejött előadás. Mégis mindkettő a személyes viszonyokat és a belakott teret kapcsolja össze valahogyan. Fontos, időtlen, generációkon átívelő problémákat vizsgálnak, és mindegyiknek saját választ, megoldást kell találnia.
Az, hogy az építkezés, felújítás, de még akár egy szimpla kazánjavítás is pokoljárással felér, mert vagy eleve nincs is iparos, vagy ha van, drága, és még akkor is átver minket vagy elrontja, akkora klisé, hogy nem igazán adja magát nagyszínpadi produkciónak, pláne a Katonában.
Szoboszlai Annamária: A nárciszok és az ördög
4 in 1 kritika: Rácz Réka, Kiss Róbert, Oberfrank Réka és Molnár Csaba táncbemutatói – MU Színház
Ez a népmese még megírásra vár, ellenben két este négy friss, elgondolkodtató előadást volt alkalmam megtekinteni a MU Színházban. Az első kettő az IZP (Imre Zoltán Program) keretében került bemutatásra, míg Oberfrank Réka és Molnár Csaba egy hosszabb alkotói folyamat első stációját tárta a nézők elé. Én mindenesetre azóta is boldogan élek (míg meg nem…
Olyan érzésünk van, mintha egy készülő sikerdarab egyik utolsó próbáján lennénk. Abban a fázisban, amikor már mindenki mindent tud, csak még nem sikerült megtalálni az egészben a lényeget.
Hermann Zoltán: Guitar hero
Jacques Prévert – Kovács Adrián – Vecsei H. Miklós – ifj. Vidnyánszky Attila: Szerelmek városa – Vígszínház
Dohoghat magában a kritikus, hogy miért kerül színpadra annyi film-remake a magyar színházakban, de nem tehet mást, mint konstatálja, hogy – különösképpen a Vígszínházban – már ennek is hagyománya van. Kicsit olyasmi talán ez, mint a 18. század végi barokk és gáláns operák világa, amikor a milánói vagy bécsi néző úgy ment be a színházba,…
Fel sem kell mennie a függönynek, hogy felfogjuk, valami zavar van a rendszerben, sőt, el sem kell kezdődnie az előadásnak. Mikor az ügyelő szólítja a színészeket (de hát mi volna ez, ha nem már az előadás maga), sorolja a neveket, elhangzik Kókai Tünde neve egyszer, még egyszer, majd harmadszor és így tovább. Persze elég, ha…
Imádja, irigyli, de azért egy kicsit le is nézi őket – ilyen paradox módon viszonyul Tonio Kröger szerelmeihez, Fehér Balázs Benő rendezése pedig mintha ugyanilyen módon közelítene Thomas Mann regényéhez. Maga az előadás is ellentétes érzéseket hagyott bennem: amennyire vagánynak hat sokszor, annyira nehéz hozzá kapcsolódni.
