Napról napra

Alföldi Róbert rendezésében humor és tragédia kéz a kézben jár.

Beszélgettünk a szakma szétpolitizáltságáról, az öncenzúra mértékéről, bezáruló kapukról, a tempó-ritmus kérdéséről, a színészek kiszolgáltatottságáról, és arról, hogy mire vágyna a jövőben, ha a körülmények megfelelőek lesznek és a belső iránytűje is szabad utat ad.

Nem egyszerű ma késő huszonévesnek lenni, és egészen máshogy nehéz, mint eddig volt.

Szokás naturalista életképnek mondani a Boldogtalanokat. Látszólag valóban az. Viszont, ha annak értelmezzük, azzal a drámát szűk karámba kényszerítjük. Nehéz feladat lenne megmondani, hogy Füst Milán drámája minek tekinthető: körül lehet írni, tudunk vele kapcsolatban (például valamiféle hiányállapotra utaló) jelzőket összegereblyézni, ám sok tekintetben csak a megérzéseinkre, az ösztöneinkre hagyatkozhatunk. A szereplők címben jelölt boldogtalanságának […]

Nem állítom, hogy értetlenül állok Tracy Letts drámájának népszerűsége előtt. Ha az életszerűséget, a koncentrált dramaturgiát tekintjük a hitelesség mércéjének, akkor persze nehéz komolyan venni az amerikai színész-író darabját. A Weston család borongós történetébe a szerző annyi krízist, defektust, konfliktust, elhallgatott titkot mixel, hogy arról még leltárt készíteni is nehéz.

A 2023. októberi izraeli tömegmészárlás óta sorra maradnak el a Batsheva Társulat turnéi, így egyre kevesebb a lehetőség külföldön is látni az együttest. Idén februárban viszont ismét elkezdődtek a vendégszereplések, ám az USA-ban a palesztinok mellett tüntetők az előadások és a Gaga-kurzusok bojkottjára szólították fel a közönséget, miközben Naharin alkotása, a MOMO osztatlan sikert aratott […]

Az idei, 25. Budapest Táncfesztivál koncepciója szerint a szervező Nemzeti Táncszínház azzal ünnepelte a programsorozat emberöltőnyi történetét, hogy színpadra léptette a táncművészet minden generációját. Szép – még ha nem is túlzottan eredeti vagy izgalmas – gondolat, ám nem árt egy kicsit a marketingszöveg mögé nézni.

A Lábán Rudolf-díj kuratóriuma idén úgy döntött, hogy 2025. évi különdíját egész, a kortárs tánc ügyének szentelt életművéért Szabó György, az egykori Petőfi Csarnok, a Fiatal Művészek Klubja és a Trafó  Kortárs Művészetek Háza volt igazgatója kapja.

A 2024-es év halmozottan nehéz éve volt a hazai kortárs táncnak, amit az állami támogatások drasztikus lejtmenete miatt épp az az újításokra nyitott, kísérletező(bb) alkotói közeg sínylett meg leginkább, melyre a kuratórium is fokozottan figyel.

20 éves a Lábán Rudolf-díj, két éve nagykorú. A kérdés persze az, mikor lesz végre a kortárs tánc nagykorú idehaza a politika, a kulturális döntéshozók szemében, és a nagytiszteletű táncszakma egésze előtt? Az a kissé mindig is elhanyagolt, lesajnált és másodrendűként kezelt művészeti ág, amely a nyolcvanas évek alternatív előzményeivel együtt már több mint negyven […]

Hívők, hitek és hiedelmek közösségi felvonultatása zajlik egy szertartásszínházi elemeket is használó, magát misztikus rituálénak megélő előadásban, a Nagymező utcában. A közönség egyik része könnyben úszik, a másik – kételkedőbb – része pedig az alkotók által előidézett tehetetlenségét is megélve próbálja mentegetni vagy hárítani a színpadról áradó, zavarba ejtő védtelenséget. A zokogó nézők, ha félszemmel […]

Két előadás, közel térben és időben. Mi köti össze őket azon túl, hogy az elválás, az elszakadás és a gyász nehéz és könnyen didakszisba futó, vagy terheltsége miatt tartózkodást kiváltó témáival foglalkoznak? Egy lehetséges válasz erre: a humor, az emberi ügyetlenkedések, a banalitás szépsége, és meglepő módon színházi formanyelvük ragaszkodása valamiféle kerekded realitáshoz.