„Más az éjszaka igazsága / más a nappalé (…)” – mondja Károlyi Amy Álomfejtés című versében, amely mintha a 40 éves Kőszegi Várszínház két saját bemutatójához született volna, mottóként mindkét előadás elé odailleszthető. A Szentivánéji álom és a Szénakutyák is olyan, mint mostanában a kőszegi nyári esték: alig enyhül a forróság, sötétülő bársony az ég –…
Még csak néhány hete vette át a diplomáját, de már sok emlékezetes előadás fűződik a nevéhez, és az is biztos, hogy fogunk még hallani róla. Portré-interjú Gardenö Klaudiával.
Egy „múlttal rendelkező” és egy magát most kereső alkotó bemutatóiról írt szövegek kerülnek kapcsolatba egymással, bár dialógusba nem bocsátkoznak, ahogy maguk a koreográfiák, Kovács Gerzson Péter és Oberfrank Réka legújabb darabjai sem.
Kicsit megtévesztő a színlap, amely Az utolsó kislányok szerzőjeként csak Maja Pelević nevét írja ki, s a zeneszerző, Irena Popović nevét csupán az alkotók felsorolásánál említi. Vagy legalábbis nem igazán fejezi ki azt, hogy nem klasszikus drámai előadást látunk Kokan Mladenović rendezésében, hanem egy kortárs daljátékot. Némi iróniával meg is jegyezhetném, hogy a Kosztolányi Dezső…
2022. július 15-én az Országgyűlés elfogadta a Kata-törvény módosítását, amely az előadó-művészeti területen működő vállalkozásokat is súlyosan és közvetlenül érinti, pontosabban: színházakban dolgozók százai nem tudják, hogyan tovább.
Tapasztalt koreográfusoknál hajlamosak vagyunk a munkáikat nemcsak a kortárs tánc égboltján, hanem a saját életművükön belül is elhelyezni. Új előadásaikat gondosan felcímkézni, az őket megillető polcra tenni, és közben sokszor azon merengeni, mitől is életmű egy életmű, s vajon mi az alkotó feladata: a megújulás vagy az állandóság?
Színház az egész világ – vagy ha nem is az egész világ, az a része biztosan, ahová Hendrik Höfgen beteszi a lábát. Mivel a Klaus Mann-regény és az ebből készített újvidéki adaptáció főszereplőjének, a vidéki komédiásból a nácik első számú színházi emberévé avanzsáló Höfgennek a színház szinte kizárólagos élettere, találó ötlet, hogy Boris Liješević rendezése…
Látva a temesvári TESZT-en a Szlovén Ifjúsági Színház a Don Juan mítoszt kiinduló pontként használó bruttó közel tizenegy órás előadását, újra eszembe jutott, hogy a magyar színházi szakmában mennyire beszűkült a művészi mozgástér. Persze igaza van Urbán Andrásnak: rém prosztó kritikusi eljárás ExYu / szlovén előadással, mint hallal ütni a hazai szakmát. A színházból hazafelé…
Sebestyén Aba Csehov-adaptációja olyan purgatóriumszerű világban játszódik, ahol a lassú és reménytelen vágyakozás pókhálóként telepedik rá minden élőre. A karakterek képtelenek arra, hogy szabaduljanak ebből a csapdából, ugyanakkor az az érzésem támadt, mintha nem csak a karaktereknek esne nehezükre átlépni határaikat. A Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiváljának Három nővér című versenyelőadása ugyanis felszakítatlan érzelmi gátakat…
Idén két újcirkuszelőadás is szerepelt a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Trafó programkínálatában, közülük az egyik, a Csavar (Screws) a fesztivállal karöltve valósult meg. A belga not standing együttes előadását Alexander Vantournhout rendezte, akinek két másik koreográfiáját – bár nem a not standing csapatával – korábban már láthatta a Trafó közönsége. A másik produkció az…
