Napról napra

A halála előtti utolsó napon Franz Schubert egy furcsa szobában érezte magát, ahol mintha idegenek vették volna körül, pedig akkor már Ferdinánd bátyjánál ápolták Bécsben. Szabadulni akart, de képtelen volt. Az alig harmincéves, több éve szifilisszel küzdő test a tífuszt végül nem tudta legyőzni. Talán ezért is használ több Winterreise feldolgozás egy olyan szobát díszletként, […]

Rég letettem arról, hogy a Budapest Táncfesztivál eseménysorában valamiféle koncepciót leljek, legyen szó a fesztivál idejére időzített hazai bemutatókról vagy akár a vendégegyüttesek fellépéseiről. Idén azonban kirajzolódott – gyanítom, hogy nem tudatosan – egyfajta rendezői elv, talán annak (is) köszönhetően, hogy a seregszemle előadásai kiszorultak a Művészetek Palotájából, ahol korábban kötelezőnek tűnt legalább egy világnagyság […]

Az októberi Színház folyóiratban Fesztiváltörténetek címmel rövid szubjektív tanulmányokat közöltünk négy nyári fesztivál rég- és közelmúltjáról (Gyula, Kisvárda, Szeged, Zsámbék) – kiegészítve az idén megszűnt POSZT idővonalával. A gyulai Shakespeare Fesztivál történetét Cseicsner Otília dolgozta fel, amelyre jelen írásával Pikli Natália, a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke reagál. Véleménycikkét változtatás nélkül közöljük.

In our upcoming project of American – Hungarian collaborations we would like to deal with the problem of how to approach the question of PC (political correctness) when it comes to the performing arts? More and more debates are centred around ‘diversity’ and how diversity appears in the performing arts: who are the performers, directors, […]

Új, amerikai – magyar együttműködésben megvalósuló projektünkben azt vizsgáljuk, hogyan közelítsük meg a PC (political correctness, politikai korrektség) kérdését az előadóművészetek területén. Egyre több a vita a diverzitásról és arról, hogyan tudna megjelenni a diverzitás az előadóművészetekben. Kik ma az előadók, az írók, kik a rendezők, világszerte és Magyarországon? Mi a helyzet a reprezentáció problémáival? […]

Dante klasszikusától erősen elrugaszkodtak, míg Kleist drámájának az adaptációja esetében csak a hangsúlyokkal játszottak Hegymegi Máté és alkotótársai a két októberi bemutatóban. Azonban a hasonlóságok szembetűnőbbek, mint a különbségek, így például a feszes, pörgős szerkezet vagy a szociálisan érzékeny végkicsengés.

Antik görög tragédia a magyar jelennel, sorsátok a tanult mintákkal, mágikus realizmus a pszichothrillerrel ötvöződik Tarnóczi Jakab rendezésében a Kamrában.

A 31. Hangosító témája a politika performativitása. A vendégek: Antal Bálint rendező a Freeszfe képviseletében, Mélyi József művészettörténész és a Trash of Köztér Instagram-oldalt működtető művészettörténész-kollektíva nevében, az anonimitását továbbra is őrző „közteres kolléga”. A moderátor Gócza Anita.

Sokak szerint Ladányi Andrea estje az utóbbi évek egyik legnagyobb hazai tánceseménye. Ez azzal együtt is igaz, hogy a Divided Time végül felemásra sikeredett.

71 halott. Migránsok, akik embertelen körülmények között végezték az embercsempészek hűtőkamionjában. A hír megrázza a világot. De árnyékot vethet-e egy nagy családi eseményre, két oligarcha frissen megkötött frigyére?

Fontos társadalmi missziót szolgálnak a tantermi színházi előadások, melyek bármilyen teremben komplex élményt nyújtanak és olyan kérdéseket tematizálnak, amelyekről minden gyereknek fontos gondolkodni, vitatkozni, játszani. Az énhatárok megőrzése, a mindennapi függőségek, a felnőtté válás nehézségei konzervatív, liberális, balos, jobbos családok számára egyaránt lényeges, húsba vágó lehet.

A Kereki és A nagy hadronütköztető két kortárs, budapesti, egymástól függetlenül létrejött előadás. Mégis mindkettő a személyes viszonyokat és a belakott teret kapcsolja össze valahogyan. Fontos, időtlen, generációkon átívelő problémákat vizsgálnak, és mindegyiknek saját választ, megoldást kell találnia.