Napról napra

Teszik a dolgukat, beszélgetnek, esznek és főleg isznak, cigarettát sodornak, alig vannak egyedül, mégis magányosak. Zsolt kamionsofőr, mondhatjuk, hogy ő a főszereplő, de a jelenlét teljes hiányáról és látszólagos lehetetlenségéről szóló darabban ez viszonylagos fogalom – mindenesetre nem körülötte forog a világ. Hogy ezt ő tragikusan éli-e meg vagy sem, az viszont már az előadás […]

Kovács D. Dániel nehéz örökséggel szembesült, amikor a Liliom megrendezésére vállalkozott az Örkény Színházban. A mű a XX. század első felének egyik legnépszerűbb, igen gyakran játszott, mondhatni agyoninterpretált szövege, melynek az utóbbi időben különösen erős színházi értelmezései születtek, gondoljunk itt Babarczy, Thalheimer, Schilling, Telihay, Bodó Viktor és legújabban Mundruczó Kornél rendezéseire. A Liliomról tehát ebben […]

Aki Ibsen-darabot olvas vagy Ibsen-előadást néz, többnyire hisz az emberi összeütközések tartalmas elemezhetőségében. Továbbá hisz abban, hogy az embernek vannak meghatározó személyes tulajdonságai, hibái, bűnei. Hogy ezek volnának igazán fontosak és érdekesek. A személyhez kötött, mi több, a kivételes személyiséget hordozó, vagy inkább a kivételes személyiség által hordozott tulajdonságok, hibák, bűnök. Hogy például ez a […]

A színikritikusi mentorprogram résztvevőiként kaptunk meghívást Nagyváradra, a 10. HolnapUtán Fesztiválra. Az eddigi HolnapUtánok közül ez volt a legszerényebb kiadás (kevesebb előadással, programmal, szakmai meghívottal), mégis azzal a benyomással jöttünk el, hogy egy nagyon jó hangulatú és meghitt szakmai rendezvényen vehettünk részt. Beszélgetésünkre a TESZT fesztiválon került sor.

Napra pontosan harminchárom évvel Nagy Imre és társainak újratemetése után érkezünk az Örkénybe az évad utolsó bemutatójára, A nemzet özvegyére. Az előtérben szétszórva temetői mécsesek és egy nyitott koporsó, mely a szünetre bezárul. A Kelemen Kristóf által írt és rendezett előadás alaphelyzete meglehetősen zavarba ejtő. 1989-ben a 301-es parcellának, azaz az 1956-ot követő megtorlások áldozatainak […]

Schwechtje Mihály színházi munkáit Az örökség óta kísérem figyelemmel. Ez a valós tényekből kiinduló, falun játszódó történet nyomorról, gyermekkereskedelemről, szegregált egymás mellett élésről vitára késztető, friss hangon megszólaló előadás, amelyért a szerző-rendező és az előadás is méltán kapott díjakat. 

Fel sem kell mennie a függönynek, hogy felfogjuk, valami zavar van a rendszerben, sőt, el sem kell kezdődnie az előadásnak. Mikor az ügyelő szólítja a színészeket (de hát mi volna ez, ha nem már az előadás maga), sorolja a neveket, elhangzik Kókai Tünde neve egyszer, még egyszer, majd harmadszor és így tovább. Persze elég, ha […]

…Ari-Nagy Barbara dramaturgot és Závada Pétert is dicséri, hogy minden beleírás és átszerkesztés ellenére megmaradt az eredeti francia dráma „lépcsőzetes feszültsége”, a rendezés és a színészi játék pedig az előadásba építette bele az ember végtelen kínját és ijesztő esendőségét.

Augusztus 31-én a Trafóban lesz a 15. Lábán-díj és a 2. Halász Péter-díj átadója. Ez utóbbi elismerés célja a magyar színház kísérletező, műfaji határokat átlépő hagyományának erősítése. A díj koncepciójának megfogalmazásakor a kurátorok számára fontos volt a kő- és független színház között hagyományosan tételezett határ figyelmen kívül hagyása, amely esztétikai értelemben gyakorta nehezen megragadható. Az […]

Werkfilm ez leginkább. Akkor is, ha az alkotók „dokumentumfilm-online-próba-videókonferenciá”-nak hívják a formát, melynek segítségével rögzítették egy készülő előadás kidolgozottsági szintjét, megnyitva előttünk otthonuk egy-egy szögletét is. A 2020-as koronakarantén kezdetén az élménymegosztás adakozó aktusa lett ez a kevert műfajú játék.

…a mű nem veszti el vallásos tartalmait attól, hogy a jelenre vonatkoztatható. Isten és a belőle következő erkölcsi szempontrendszer megmarad annak, ami, absztrakciónak a létezés körül. S a mindennapiság és az általános metafizikai szint közti átlépés nincs elmosva, sőt, folyamatos ütközési felületet jelent, amit mindenekelőtt Lót alakja jelenít meg.

Ez a fajta bűntudat fogságban tart, konzerválja a zsarnokságot akkor is, ha kontúrjai bizonytalanok; alapja, folytonos megújítója a rendszernek. Kétségtelen: az Örkény előadásában ezen a ponton valóban érezni a reminiszcenciát korunkkal.