Lépésről lépésre hagyjuk magunk mögött a koronavírus járványt, kimerészkedünk a karanténból, a kirakatok üvegében megpillantjuk megtört vonásainkat. Ahogy ott állunk és sajnáljuk magunkat, egyszer csak észrevesszük, hogy hatan-nyolcan ugyanígy merednek a poros, nap vakította tükörbe. Ezen aztán kacagni kell, de legalábbis elmosolyodni, és sétálni tovább újabb kirakatok elé.
Az előadásnak köszönhetően a Nagyerdei Stadion, a pitiáner magyar jelenben meglehetősen szűkös értelmezési tartománnyal bíró talált tér jelentése kibővült, társadalmi hasznossága pedig jócskán megnövekedett.
A cirQular játék a testekkel, játék a terekkel és játék a nézőkkel. A város újraélesztése nem először foglalkoztatja Lennart Paart és Zoletnik Sophie-t, a cirQular koncepciójának a kidolgozóit. 2020-ban pár napig újcirkuszi mutatványokkal tették színesebbé a budapestiek karantén hétköznapjait a PLACCC Fesztivál Wa(l)kingthe City programsorozatában. (Már nem is tudom hány írásomban hivatkoztam a PLACCC-ra és nem…
A kétórás séta alatt Budapest ikonikus helyeire látogatunk el, mint például a Parlament és a Boráros tér; olyan pontokra, ahol feltehetően mindenki járt már és mindenkinek vannak hozzájuk kötődő élményei. A narráció (Hevesi László) és séta kettősségében egyszerre merültünk el saját életünkben és láttuk a város kis, gyógyuló foltjait, ahova az emberek sporttal, zenével próbálják…
…az egyes produkciók olyan finom utalásokkal kapcsolódtak egymáshoz, hogy azt kell feltételeznem, valamiképp összedolgoztak ők négyen, hogy az est egységesen szőtt varázspalástot kapjon.
Online színház, online oktatás, Zoom-interjú, már csak egy kicsit kell kibírni, felelősségteljes viselkedés, munkanélküliség, bezártság, magány – a jó ügy érdekében viszonylag keveset beszélünk róla, milyen pszichés következményei lehetnek annak, ha úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben menne.
Kirakatszínház egy olyan kisvárosban, ahol néha – valójában szinte mindig – úgy érzed magad, mintha kirakatban élnél. Ha te nem is, a többiek, a többi városlakó biztosan kirakatban van, mert róluk jó sok mindent tudsz, és naiv vagy, amikor azt gondolod, ők nem tudnak rólad jó sok mindent. Pedig de. Még azt is, amit te…
A megkérdezett szabadúszó táncosok mindannyian jelentős bevételektől estek el a pandémia miatt – minél jobban futott valakinek a szekere, annál inkább. A különbségek abból adódnak, kinek voltak korábban is alternatív bevételi forrásai, milyen tartalékokat tudtak felhalmozni, jelenleg milyen próbafolyamatokban vannak benne, hogyan állnak a digitális térhez, illetve milyen egyéb túlélési stratégiát tudtak kidolgozni.
La Fontaine állatsorsokba burkolt üzenetét a henye tücsökről és a szorgos hangyáról sziklaszilárd útravalóként kapjuk moralitás nevű tarisznyánkba[1]. Kisgyermekkoromban még tiszta volt a képlet, hogy mire utal a tücsök és mire a hangya szimbolikája, egyszerűen azért, mert szerelmes voltam az óvónénibe és féltem a tücsköktől, később azonban kezdett gyanússá válni a dolog.
Milyen tartós hatásai lesznek ennek az új rendellenes rendnek arra, ahogy élünk és dolgozunk – ezen belül is különösen az előadóművészet területén? Hogyan alakulnak át az intézményeink? Milyen etikai, biopolitikai vagy esztétikai kérdések kerülnek felszínre, ha a lélegzés egyéni és kollektív folyamatára gondolunk?
