Napról napra

Mindkét pályamunkán érződik, hogy a jelentkezők szeretnék kiszabadítani a POSZT-ot a politikai megosztottság fogságából.

A Magyar Színházi Társaság beszélgetést szervezett a POSZT jövőjéről. Az indok – Lévai Balázs szavaival élve – az „elcseszett közhangulat”, amit már mondogatni is ununk. Két óra spanyolviasz-feltalálás közbeni gittrágás után nagyjából egyetlen dolgot tudtunk meg. A pontos időt.

A hozzászólók többsége a szakmai megosztottság körül keresgélte a bajok fő okát, és a párbeszédben, a politika felé való egységes szakmai kiállásban látta a kitörési pontot.

„Célom rácsodálkozni az itt látottakra…”

…nem neveztetik nevén a baj.

A látás képessége. Ezzel kezdődik minden.

Az ezt megelőző pécsi színházi találkozókon a kritikusoké volt a terep…

2011. március 1. és 2012. március 4. között összesen 340 előadást láttam.

… a POSZT-on is szükség lenne egy showcase-re, avagy bemutató „csomagra”.

„Egyáltalán nem szeretem a gyerekeket a színházban, se a kutyákat.”

Tasnádi megjegyezte, hogy a diákok általában érzékenyebben reagálnak a stilizáció és realizmus váltakozására.

A Tízparancsolat felolvasóestjén nem kiáltok színpad után, ezek a szövegek csupán hallgatva is önálló egészek.