Az előadást látva azonban egyértelműnek tűnt, hogy itt bizony nem Liliom a vonzó, hanem Julika a megátalkodott. Nem Liliom csábítja el Julikát, hanem a férfi nem tud kitérni az elől a tiszta és elsöprő, megingathatatlan szerelem elől, amellyel a törékeny cselédlány megajándékozza és megveri őt.

Nagyon szeretem a Liliomot, mert legyőzhetetlen benne a szerelem. Ez akkor is katartikus, ha az ember háta mögött ülő néző félhangosan kommentálja az eseményeket. De mi a forrása ennek az érzelemnek? – ez érdekelte a rendezőt, Szokol Juditot, aki idén végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen, nyáron pedig két darabot is színpadra vitt a Szentendrei Teátrumban. Úgy fogalmazott, hogy elsősorban Liliom figurája foglalkoztatta. „Érdekel, ki ez az ember, mitől olyan vonzó, és egyáltalán mi ez a ‚Liliomság‘?“Az előadást látva azonban egyértelműnek tűnt, hogy itt bizony nem Liliom a vonzó, hanem Julika a megátalkodott. Nem Liliom csábítja el Julikát, hanem a férfi nem tud kitérni az elől a tiszta és elsöprő, megingathatatlan szerelem elől, amellyel a törékeny cselédlány megajándékozza és megveri őt.

Fotók: Deim Balázs

Nem arról van szó, hogy Géczi Zoltán valami tutyimutyi Liliomot mutatna be a színpadon. Nagyon is árnyaltan hozza a figurát. Megvan benne a tartást adó nagyvilágiság, a komédiázás ügyes lazasága, a sokat látottság bölcsessége, de megvan benne a félelem is, mert pontosan tudja, hogy hol a helye a világban. Gyengéd és gazember is tud lenni, kissé tépelődő alkat. Akár hűtlen is lenne, csakhogy Julikát nem lehet elhagyni, nem lehet megcsalni. Szerelmük elapadhatatlan forrása ugyanis a nő.

Rusznák Adrienn játéka borítja fel a két karakter erőviszonyát, sokkal kevésbé emberi az az alak, akit ő formál a cselédlányból. Zárkózott szigorúsággal, szemérmes rendíthetetlenséggel hozza a figurát. Jeanne d’Arc jut róla eszembe. Nincs benne semmi esendő. Baj, tragédia őt nem érheti, kétség nem gyötri, mert ha a sors el is választja szerelmétől, a szerelem nagyszerűsége, beteljesedettsége, állandósága megmarad. Julika nem házasodni akar, nem férjet, egzisztenciát szeretne, nem könnyű életet, hanem egy nagy szerelmet: ebben áll a gazdagsága. Julika egy anti-Júlia, nem egy szerelembe esett tini, hanem a romantikát tagadó, mégis a szerelem hozta nehéz sorsot rendületlenül vállaló nő. Ő az életet választja, nem tér ki a csapások elől. A jó svádájú körhintás kikiáltó, akit azért tartanak, hogy csapja a szelet a cselédeknek, hogy újra és újra fizessenek egy kört a hintán, ez a Liliom átfogja az ő derekát, sőt kirúgatja magát miatta, épp elég nagyszerű mindez ahhoz, hogy egy életre elkötelezze magát a férfi mellett. Rusznák Adrienn megformálásában nem holmi félénk, de rendíthetetlen cselédlányról van szó, aki a parkban igazoltató rendőrök előtt sírva fakad – mint a Molnár darabban –, a szentendrei előadásban egy sokkal erősebb nő áll előttünk, aki törékenysége és ártatlansága ellenére is tekintélyt parancsoló. Liliom éppen ezért szeret bele, mert ártatlanabb és határozottabb, mint a többi lány. Megdöbbenti, hogy akkor is ragaszkodik hozzá, amikor megtudja róla, hogy fiatal lányok pénzét veszi el, hogy egy szédelgő. Julika szereti őt, ez makacs elhatározása és nem fél tőle. Nem a tánc, a mulatság érdekli, hanem maga Liliom, az a jóság, esendőség, ami a lányok körében népszerű komédiás álarc mögött rejlik. Csakhogy kérdéses, hogy Liliom tud-e több lenni, más lenni, mint a mulattató mutatványos. Meg tud-e maradni egy szerető nő oldalán, vagy az ő világa a cirkusz? Éppen ez a szép Molnár Ferenc külvárosi legendájában, hogy úgy kanyarítja a történetet, hogy Liliomnak ne kelljen, ne lehessen reális döntést hoznia és a szerelem örök maradjon.

A mutatványos világ, a cirkusz csábítása szó szerint körbe öleli Liliomot. A kulissza egy ezüstösen csillogó, nejlon szálakból álló függöny, olyan, mint amit a Katona József Színház Ithaka című előadásában láthattunk. Itt is tökéletes megoldás, mert ünneplőbe öltözteti az amúgy nagyon egyszerű teret, és a cirkusz, a vurstli és a túlvilág képzetét is megidézi. Egy kör alakú deszkadobogó áll a színpad közepén, ezt veszi körbe félkörívben a függöny, színpad a színpadon. Jeli Sára Luca díszlete bekeretezi, kissé példabeszédszerűvé teszi a történetet. Van, hogy a szereplők is oldalt üldögélnek, szerepükben maradnak, de mégis a dobogón játszódó jelenetet nézik, a külvárosi legenda meséjét hallgatják. Ez a voyeur nézőpont ráerősít Liliom bizonyítási kényszeréből fakadó frusztrációjára is. Folyamatosan figyelik őket, Muskátné, Marika vagy a Fotográfus, aki valójában a szállást adó Hollunderné is egyben. Belelátnak az életükbe, tudják, hogy nem dolgozik, tudják, hogy megütötte Julikát. Erre erősít rá Hollunderné állandó kattintgatása a fényképezőgéppel, majd később a mennybéli rendőrőrs nyomozóinak leckéztetése. De úgy is lehet értelmezni, hogy a megfigyelők Liliom kivetült lelkiismerete, mindenki vár tőle valamit, csak épp Julika nem. Liliom mégis rajta veri le azt, hogy nem tud megfelelni a fürkésző tekinteteknek.

A szinte üres színen néhány iskolai szék van még és kottaállvány, hangszerek. Szokol Judit zenés színházi rendezést tanult, és ebbe a prózai előadásba is finoman, tán kicsit koncepciótlanul csempészte bele a zenét. A Krétakör Színház emlékezetes Liliomjában például jól működtek a korabeli dalocskák, slágerek, nem tették szirupossá a keserű szerelmi történetet, de iróniájukban is fokozták, megtámasztották az érzelmeket. Itt Szentendrén nem énekelnek, de zenélnek, hangicsálnak a színészek. A több szerepet is alakító Jegercsik Csaba és Tóth Károly remek clown-betétszámot rittyentenek. Visszatérnek az igazoltató rendőrök egyenruhájában, és harmonikán, xilofonon egy az előadásban újra és újra felhangzó dallamsort játsszanak. A mutatvány abban áll, hogy mennyire tudják fokozni a ritmust. De a Marikát alakító Jókai Ági is hangszert ragad, miután a parkban kettesben hagyja Julikát és Liliomot, kiül a színpad szélére, és kis dallamocskát nyekerget, penget a szerelmeseknek. Géczi Zoltán igazán meghatóan játssza Liliom örömét, mikor megtudja, hogy apa lesz, de még egy dob is a segítségére van, amit elkezd püfölni, hogy világgá kiáltsa boldogságát.

A darabot nyári színházhoz méltóan, kellemesen meghúzták, fölösleges sallang nem maradt benne. Az általában igen fogós mennybéli jelenetből is annyi maradt csak, ami feltétlenül szükséges. Bár a színészek minden igyekezete ellenére igen sete-suta lett a jelenet, mert kartonpapírból kivágott kockamaszkjaikból nem igen láttak ki. Ebbe az arctalan, egyengondolkodású, a jóság és megdicsőülés útját megmásíthatatlanul kijelölő mennybéli társaságba annak rendje és módja szerint nem volt hajlandó beolvadni Liliom.

A jól meghúzott előadás indulását azonban elég döcögősnek éreztem. A Muskátnét alakító Bakonyi Alexa kezdeti tirádája sokkal inkább volt modoros, semmint gonosz, rémisztő vagy szánalmat keltő. Később azonban igen szépen játszotta a megtört nőt, aki barátilag osztozna Liliomon: játékával valódi alternatívát tudott felmutatni a férfi számára. Sajnos a darab egyik legcsodálatosabb jelenete, Julika és Marika párbeszéde sem lett igazán erős.  Itt, amikor a két barátnő szívüknek szerelméről ízes, rafinált nyelven beszélget, csak úgy áradnia kellene a jókedvnek és felszabadultságnak. Jókai Ági alakítása szerintem bájos, lendületes, felszabadult volt: furcsa, egyedi grimaszai szerethetővé tették a figurát. De Rusznák Adrienn: pedig ő is nevetett – mégis kicsit rideg, merev maradt számomra.  nem tudta magára húzni a komikát, ott rejlett minden gesztusában a későbbi tragédia és emelkedettség. Persze lehet, hogy ez a színésznő javára írandó következetesség.

Bár nem volt tökéletes az előadás, küldetését beteljesítette, a darab lényegét hűen átadta. Szerettem benne, hogy – bár vannak a Liliomnak olyan olvasatai, ahol a szerelmesek környezete ellenséges, lekezelő, romboló – ebben a darabban végső soron mindenki szerette Liliomot és Julikát. Hollunderné Tóth Károly alakításában sem csak zsémbel, hanem félti őket, izgul miattuk. De nagyon szerettem a Hugót alakító Jegercsik Csaba és a Marikát játszó Jókai Ági odafordulásait is. Ahogy Liliom holtteste felett csak sorolják a butábbnál butább vigaszokat, és ezzel mintegy ostorozzák a mindenkinek igazat adó Julikát, de utána mégis olyan  baráti szeretettel zokogja ki az özvegy vállán magát Marika, ami mély, de szavakkal kifejezhetetlen együttérzést tükröz. Bár döcögősen indul, de annál erősebben zárul az előadás, Rusznák Adrienn gyönyörű siratójával. „Te csak most aludjál, Liliom…” –  mondja-mondja a halott férfi fejét az ölében tartva. Belebújik Liliom nagy zakójába, és az előadásban először tényleg kinyitja szívét: még most is pironkodva, de felindultan szerelmet vall. Nagyon jól sikerült ez a jelenet, ahogy a hátam mögött ülő, végig kommentáló néző is elismerte: Végül is jó volt ez.

Hol? Szentendrei Teátrum, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház közös bemutatója
Mi? Molnár Ferenc: Liliom
Kik? Szereplők: Géczi Zoltán, Rusznák Adrienn, Jókai Ági, Bakonyi Alexa, Jegercsik Csaba, Tóth Károly, Rendező: Szokol Judit, Dramaturg: Balázs Júlia, Zeneszerző: Szegvári Júlia, Látvány: Jeli Sára Luca.