Napról napra

Az orwelli disztópiától (1984) az Adyról és szerelmeiről szóló szenvedélyes filmszínjátékon át (Elfogyni az ölelésben) a virtuóz komédiáig (Teltház) műfaji sokszínűség, eredeti vizuális, összművészeti megoldások jellemzik Horgas Ádám rendezéseit. Író, rendező, producer minőségében az online tér kihívásait, lehetőségeit is kiaknázza, a Digital Producer kitalálójaként alkotói csapatot épít. Úttörő vállalkozásokról, színházi forradalomról, Zoli bohóc csodálatos, filmre […]

Bár a dráma helyenként szövegszerűen is megidézi a szegedi boszorkánypereket, az alkotóktól távol áll a historizáló szándék: a szereplők modern nyelven szólalnak meg, manapság is ismerős helyzetekben forgolódnak, és a darabot átszövő szarkazmus is mai fogantatású.

A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatói posztjára 2022 decemberében kiírt pályázat a korábbiakhoz képest alapvető újdonságot tartalmazott. Újdonságot, de nem meglepetést, hiszen a fenntartó két évvel ezelőtt egyesítette a Szegedi Nemzeti Színház, a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Regionális Összművészeti Központ (REÖK) művészeti és gazdasági irányítását, az utóbbi két intézmény vezetésével is a Szegedi Nemzeti Színház […]

Ha egy hangszerben egy gyerek meglátja a lehetőséget, az egy csodálatos utazás kezdete lehet. Ha azonban ennek a gyereknek a képességeit senki sem veszi észre, borítékolható a tragédia. Ha pedig a tragédiát tehetséges alkotók fedezik fel, akkor egy gyerek magányából sokat tanulhat az egész közösség. A Szegedi Nemzeti Színház által bemutatott Élet – ritmusra című […]

A Tatabányai Árpád Gimnázumban együtt dobálták a tortát, aztán felnőttként elváltak útjaik. Tánczos Adrienn Szegeden kőszínházi színésznő, Rába Roland a budapesti független szféra színésze. Most a színházi nevelési előadások iránti elkötelezettségükben találkoztak. A Távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.

Ceci n’est pas une critique, villogó, piros betűkkel szeretném most ezt a mondatot a képernyőn látni. Azt is megmondom mindjárt, hogy miért.

…a sztori teljesen profán, mi több, rettentően hétköznapi és borzasztóan közhelyes, a karakterek mélység és árnyalat nélküliek. Vidovszky György rendező ezt az alapanyagot komolyan vette és még el is emelte, amitől a Molcsanov-lufi azonnal kipukkadt.

A dráma műfaji szélsőségeit pedig Máté Gábor rendezése sem erősíti fel; nem tragikum és bohózat közt hányódó eseménysort nézünk, hanem helyenként ironikus, esetleg groteszk színben láttatott kollektív tragédiát, amelyhez az iskolapadok és a gyerekek konstans jelenléte – a rendezői intenciótól vélhetően teljesen függetlenül –  még némi zavaró ünnepélyességet is hozzáad.

A rendező bátortalan a vaskosabb aktuálpolitizálásban, amelyet a darab tálcán kínál…

Bent a Tháliában is csordultig telt a nézőtér…

A tökéletesen steril környezet hangulatában egy váróterem és egy műtő között jár félúton.

Bodolay Géza rendező a hazai Schimmelpfennig-recepció meghatározó alakja…