Lénárt Gábor: Kötődések, kapcsolódások 2in1 kritika: Közép-Európa Táncszínház (KET): Recortes és Set Your Mind Free Izgalmas látni, hogy a KET táncművészei (…) mennyire hitelesen reagálnak a két teljesen más formanyelvvel rendelkező koreográfus látásmódjára.
Lőrinc Katalin: Színházi nevelés, spiccen Tükörben / Nemzeti Táncszínház A most bemutatott program témája (hadd használjam a program szót ernyőfogalomként, hiszen nem csupán egy előadást, hanem az azt követő feldolgozó foglalkozást is tartalmazza) egyenes folytatása a film problémafelvetéseinek – miközben a korábbi színházi nevelési céloknak úgyszintén.
Fuchs Lívia: Művek és modellek 3 in 1 kritika: a Scapino Balett, a Genfi Balett és a tanzmainz vendégszereplése a Budapest Táncfesztiválon Rég letettem arról, hogy a Budapest Táncfesztivál eseménysorában valamiféle koncepciót leljek, legyen szó a fesztivál idejére időzített hazai bemutatókról vagy akár a vendégegyüttesek fellépéseiről. Idén azonban kirajzolódott – gyanítom, hogy nem tudatosan – egyfajta rendezői elv, talán annak (is) köszönhetően, hogy a seregszemle előadásai kiszorultak a Művészetek Palotájából, ahol korábban kötelezőnek tűnt legalább egy világnagyság […]
Török Ákos: Mestersége címere: LA Ladányi Andrea: Divided Time – Nemzeti Táncszínház Sokak szerint Ladányi Andrea estje az utóbbi évek egyik legnagyobb hazai tánceseménye. Ez azzal együtt is igaz, hogy a Divided Time végül felemásra sikeredett.
Török Ákos: Fullba nyomják a kontaktot Hodworks: Amber – Trafó Te hogyan készültél az előadásra? – teszik fel a kérdést a darab alkotói/szövegírói. Ez egy szokásos PR húzás, esetleg szimplán egy bugyuta kérdés? Sem ez, sem az: Hód Adrienn legújabb darabja ugyanis még a feketeöves Trafóba járókat és a Hodworks B-közepét is felkészületlenül érheti. Noha ők sok cifra dolgot tapasztaltak már.
Komjáthy Zsuzsanna: Az underground kortárs tánc keresztmetszete A 2. Under500 Fesztiválról: Molnár Csaba–Szabó Veronika: Vacsora gyertyafényben; Raubinek Lili–Kelemen Patrik–Szabó R. János: Rambó; Kelemen Patrik: cryptic bodies; Farkas Gergő Dávid: Deep Fake; Kacsó Imola–Gláser Márton: Tantusz; Marcio Kerber Canabarro–The School of Hard Knocks (NYC): Unfinished; Molnár Csaba–Vadas Zsófia Tamara–Vass Imre: game changer Talán a kényszeresség teszi (Lukács Levente és Rácz Réka után szabadon: I do have OCD), hogy hiába is nehéz, ha nem lehetetlen közös nevező alá vonni az Under500 minifesztivál előadásait és workinprogress-bemutatóit, én azért megpróbáltam. Persze többnyire csak szörnyű általánosításokat tudtam listába szedni, például hogy informálisak, van bennük valami furcsa közvetlenség és/vagy közösségi szellem; hogy […]
Szoboszlai Annamária: Nevek és tetkók bűvöletében Yuka Oishi: Raszputyin – Margitszigeti Szabadtéri Színpad A Raszputyin című előadástól ne várjuk jó és rossz, fény és sötét világformáló erejének művészi fantáziával színre vitt, sokkolóan kirobbanó erejű megjelenítését, de még csak szappanopera-szintű katarzist se vizionáljunk.
Hajnal Márton: Légvárak 2 in 1 kritika: Hollow: 〜↻ʂúçʂ, Ziggurat Project: Unplugged – Placcc Fesztivál Többnapos felkészülés után végül beavatottként vehettem részt a Boráros téri igehirdetésen, amely az elkerülhetetlen Eljövendő Esemény kapuja volt. Legalábbis ezt mondták.
Szoboszlai Annamária: Ihletett állapotban 2 in 1 kritika: Inversedance – Fodor Zoltán Társulat: Te meg a világ és Kulcsár Noémi Tellabor: Vihar Fodor Zoltán és Kulcsár Noémi is irodalmi forrásból merített legújabb bemutatójához. Fodor választása a modern magyar líra egyik korai alapkötetére esett, a Te meg a világban Szabó Lőrinc a legújabb kor emberének identitáskeresését hangosítja ki. Kulcsár Noémi folytatja megkezdett Shakespeare-adaptációinak a sorát, ezúttal az írói pálya vége felé született színművel, a Viharral. Míg a líra […]
Horeczky Krisztina: A tánc erkölcsi kérdés? Liam Scarlett bukása, halála – és az eltörléskultúra, 2. rész Liam Scarlett tragédiája kapcsán két szélsőséges álláspont feszül(t) egymásnak: az egyik az életművet a kirobbant botrány, az etikátlan, erkölcstelen magatartás fölé próbálta emelni (…), míg a másik az oeuvre, a művészeti teljesítmény és a karrier megsemmisítését kívánta kikényszeríteni.
Horeczky Krisztina: A tánc erkölcsi kérdés? Liam Scarlett bukása, halála – és az eltörléskultúra, 1. rész „Táncosként arra tanítottak, hogy mondj »igen«-t mindenre. Mert így vagy versenyképes, és így nem veszíted el a lehetőségeket. Szóval, amikor valaki nagy hatalommal bír, és azt kéri, hogy tegyél meg valamit, arra vagy beprogramozva, hogy megtedd.”
Török Ákos: Síron innen, síron túl 2 in 1 kritika: Lajkó Félix és a Győri Balett: GisL; Pécsi Balett: Vasarely-etűdök Íratlan szabály a (tánc)színházban, hogy ha már feltétlenül szükséges, csak az gondolkodjon a nézők helyett, akinek vannak gondolatai.
